🇭🇺 Péter ujja

Megint az a téma hogy sajtószabadság nincs-e vagy sajtó. Megint nem a bajt kerestem, megint csak belefutottam.

Szerenecsére a világ azon a felén élünk ahol nem számtalanul hulló rakéták alatt formálhatunk véleményt az utóbbi időben aggasztóan eszkalálódó izraeli-palesztin konfliktusról. Az ellentét évezredes múltra tekint vissza -- ennek illusztrálására végtelen idő és hely hiányában csak az időszámításunk előtti 7. vagy 8. században épült Al-Aksza-mecsetet említeném -- szóval mindenkinek aki állást akar foglani a kérdésben nagyjából végtelen muníciója van amit érvek és ellenérvek formájában kilőhet saját és az általa támogatott fél igazának alátámasztására. A bajom -- azon túl hogy számolatlanul hullnak a rakéták -- nem azzal van hogy ki, miért, melyik oldalt támogatja.

A bajom azzal van hogy messziről jött emberként mit tudhatunk a jelenlegi konfliktusról. Fontosnak tartanám hogy a helyzetről ha nem is pártatlan de legalább tényeken alapuló tájékoztatást kapjunk. Namost a 444.hu ebben nem segít. Sőt.

A bajaim közül pedig az csak a kisebb hogy a 444.hu Az izraeli légierő felrobbantotta az Associated Press és az Al Jazeera épületét Gázában címmel közzétett nemistudommineknevezzemjében félretájékoztat. A négy (4) bekezdéses szóhalmazban megfogalmazódik az az állítás, hogy

Izrael nem adott magyarázatot arra, hogy miért vették célba a sajtónak otthont adó épületet, ...

Ez nem igaz. Nem csak tényszerűen hanem az állítólagos -- lásd alább -- célpont szerint sem.

Israel said its “fighter jets attacked a high-rise building which hosted military assets belonging to the military intelligence of the Hamas terror organisation”.

“The building also hosted offices of civilian media outlets, which the Hamas terror group hides behind and uses as human shields,” it said. But it provided no evidence to back up the claims.

írja az Al Jazeera.

Szerencsére -- vagy végtelenül lusta emberként abszolult nem jellemző módon szorgalomból -- abban a helyzetben vagyok hogy a világ dolgairól nem a 444.hu-ról kell tájékozódnom így az ominózus írás olvasásakor már tudtam hogy az abban leírtak egy -- a terjedelméhez képest jelentős -- része nem állja meg a helyét. Személyiségemtől nem idegen módon az agyam egyből dobta is le az ékszíjat hogy És ezt így hogy? A leereszkedett lila(*) vörös ködben habzó szájjal olvastam el újra és újra a szóhalmazt azon morfondírozván hogy midőn számoljak majd be erről a böszmeségről azonak akik aznap rosszkor lesznek rossz helyen és az utamba kerülnek. Volt egy olyan rögeszmém hogy az írás explicite azt sugallta hogy a légicsapás célpontja az Al Jazeera irodája lett volna. Sokadszori újraolvasás után viszont konstatálnom kellett hogy ezt a legjobb esetben is csak implicite sugallta az írás és még egy kicsit el is szégyelltem magam hogy miket tételezek én fel a 444.hu-ról.

Na, és itt jön a nagyobb bajom. Ez a sugallat nem az én rögeszmém volt. Csak nem a szövegben magában volt hanem az összefoglalójában -- lásd mellékelt kép -- amin minden eshetőség szerint átfutott a szemem mielőtt a cím mögött rejlő betűk és írásjelek sorozatához jutottam egy kattintással. Ki tuggya, még azt sem tudom kizárni hogy az összefoglaló keltette fel az érdeklődésemet. Reggel olvastam és akkor én még nem szoktam formában lenni.

Az hogy itten nem az én rögeszmémről meg rosszindulatomról volt szó meg csak onnan derült ki, hogy bár túlzás lenne azt állítani hogy lelkiismerterfurdalásom lett volna amiatt hogy miket feltételezek én a 444.hu-ról -- van a tarsolyomban olyan írásuk amit a végkimerülés határáig eljutva kb. olyon 3/4-éig volt erőm lefektcsekkelni és addig nagyjából-egészéből egy darab igaz állítást nem tartalmazott, talán majd eccer azzal kapcsolatban is futok itt egy tiszteletkört -- de csak bántott engemet hogy az a bizonyos gondolat hogyan került bele az én fejembe. Mikor a nap végén adtam magamnak még egy utolsó esélyt a mentális higiéniám tisztában tartására és félig kitartó keresés eredményeként, félig véletlenül a szemem elé került az összefoglaló nem mondhatnám hogy megnyugvással konstatáltam hogy azt nem az én agyam szülte.

Nem akarok érintő mentén elszállni azzal hogy ezen cikk -- legyen cikk, na, kifutottam a hasonlatokból -- kapcsán belemenjek a manipulációval és a propagandával kapcsolatos kusza gondolataim tálalásába, így is jóval hosszabb lett ez a hőzöngés mint ahogy gondoltam mikor nekikezdtem.

Lényeg ami a lényeg, ez, így, ebben a formában nem újságírás. A rövid cikk egy sarkallatos állítása nem felel meg a valóságnak. A cikk összefoglalója inszinuáció. A tények ismeretében sem a cikket, sem az összefoglalóját nem korrigálták. Látens antiszemitizmust csak azért nem tételezek fel a cikk szerzőjével és a 444.hu-val kapcsolatban mert megítélésem szerint a cikk sokkal inkább mértéktelen dilettantizmusról tesz tanúbizonyságot mint bármi másról.

Zárásként József Attilát idézve azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulnék Uj Péterhez és a 444.hu szerkesztőségének rangidős tagjaihoz, hogy

jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly lányodat!

A jó szavakat feltételezem, átszaladva a kollegina írásainak témáin és napi mennyiségén a játszani engedés is megvan, ezzel együtt én úgy gondolom hogy az izraeli-palesztin konfliktus nem játszótér és ezzel kapcsolatban helye van az ujjfelemelésnek és a körömre nézésnek.

---

(*) Nyilván vörös az a köd és nem lila 🤗 / Szerkesztve: 2022. június 29.